Berzsenyi Dániel
(Egyházashetye, 1776.május 6.- Nikla,1836. február 24.) 

A magyar hazafias költészet és a romantikus líra egyik nagy alakja a reformkorszakban élt és alkotott. Középbirtokos nemesi család egyetlen gyermeke.
A költő édesapja Berzsenyi Lajos jogi műveltségű, szigorú elveket valló földesúr volt, édesanyja pedig egy niklai földesúr lánya, Thulmon Rozália. Az édesapa saját maga nevelte Berzsenyi Dánielt, 10 éves korában két hét alatt tanult meg írni-olvasni.
Apja látván a klasszikusokhoz való hajlamát, maga olvasgatta vele a római prózaírókat, de a költőktől óvta, nehogy amúgy is heves képzeletét fokozza. Berzsenyi azonban megszerezte a tiltott szerzők munkáit és éjjelente, titokban olvasgatta őket. Igen jól ismerte a római és a görög mitológiát. Költői példaképe a római költő, Horatius  volt.
1790-1795 között a Soproni Evangélikus líceum tanulója. Talán túlkorossága miatt, nehezen tudott alkalmazkodni az iskola rendjéhez, és sűrűn mondott ellent a szokásoknak; gyakran óráira sem ment be. Ez idő alatt Napóleon seregei ellen - apai beleegyezés nélkül- 1793-ban beállt Keszthelyen katonának, mikor ezt Berzsenyi Lajos megtudta, azonnal kimenekítette onnan fiát. 1794-ben elvesztette az apai szigort ellensúlyozó, lelki támaszt nyújtó édesanyját.  Az apa és fia közti kapcsolat egyre inkább elmérgesedett. Gyakori vitáik miatt a költő nem haza ment Sopronból, hanem Niklára utazott, nagybátyjához. 1799-ben apjától való "meneküléskén"  megnősül, feleségül veszi Dukai Takács Zsuzsannát, (aki ekkor mindössze csak 14 éves) és Kemenes-Sömjénbe költöznek.Berzsenyiből itt vált önellátó gazda.
Négy gyermekük születik: Lídia, Farkas, Antal és László. 
1803-ban Kis János, soproni evangélikus lelkész, (későbbi püspök, aki szintén írt verseket)  egyik gyermekének keresztapja rajtakapta írás közben. Ő volt, aki elküldte Berzsenyi néhány művét Kazinczy ferencnek, aki lelkesedett értük, s írásra biztatta.

1804-ben költöznek Niklára. ahol, édesapja halála  után, 1200 hold földnek és a gombai hegyen 40 hold szőlőnek lett a birtokosa. A niklai gazdálkodás első éveit sok elemi csapás, a francia háború miatt támadt zavar és az 1811. évi pénzválság súlyosbították, de mint jó gazda, végül rendeződtek dolgai, sőt vagyonát szépen gyarapította is.
Ritkán hagyta el Niklát, otthonról sem szívesen járt el. Egy 1809-es Kazinczyhoz írt levelében „Niklai Remetének” nevezte magát.
Csak kétszer látogatta meg Pestet. Első alkalommal 1810 márciusában műveinek kiadása ügyében járt ott, ahol megismerkedett Kazinczy költőbarátaival, kölcsönös idegenkedést keltve egymásban.
1810 után, költészeti szempontból terméketlen időszakon ment keresztül, valószínűleg a földesúri élet problémái és családi vitái miatt. Magányossága, melankóliára hajlamos természete és változó egészségi állapota nagyon sérülékennyé tette. Ebben az állapotban érte 1817, és ebben az évben olvasta Kölcseynek  a Tudományos Gyűjteményben megjelent szigorú, néhol igazságtalan recenzióját.  Berzsenyi a kritikát nem érezte megalapozottnak vagy megérdemeltnek, sőt  lekicsinylőnek találta azt. Személyes támadásnak érezte, és Kazinczy Ferencet érezte mögötte. Ezzel levelezésük három évre megszakadt.
A „méltó” válasz 1825-ben jelent meg „Észrevételek Kölcsei recenziójára” címmel a Tudományos Gyűjtemény szeptemberi kiadásában – nyolc évet töltött előkészítésével. Kölcsey a klasszicizmus esztétikai követelményeire támaszkodó kifogásait a romantika nevében utasította vissza: ő olyan költő, akit nem lehet a „hellenisztika” szabályai alapján megítélni. (1825-re már Kölcsey is megváltoztatta korábbi irodalmi-esztétikai nézeteit.)
Életében 1830-ban kapta meg az egyetlen nyilvános elégtételt, amikor megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia filozófiai osztályának vidéki, rendes, első tagjává.
Utolsó éveiben sokat betegeskedett. 1836. február 24- én örök álomra szenderült, s a Niklai temetőben nyugszik. 1860-ban emeltetett obeliszket Somogy vármegye a költő sírja fölé.
1904-ben alakult meg a Berzsenyi Társaság, amely 1926-ban emléktáblát helyezett el a Niklai kúrián.

 

Berzsenyi Dániel Emlékház Nikla

Az 1811-ben épült,  egykori lakóházában 1954-ben alakították ki a Berzsenyi Emlékmúzeumot. Tágas termeiben a költő személyes tárgyait és levelezésének dokumentumait vehetjük szemügyre. Megtalálhatók az ország különböző vidékeire a költőtársakhoz írott levelei, valamint költeményeinek kéziratai és nyomtatott változatai. Pipái, tollai és népi hangszerei a vidéki nemes életére emlékeztetnek. Széchenyi István szobra a költő és a nagy államférfi közötti szoros kapcsolatra utal. A ház előtti virágok között a költő mellszobra fogadja a látogatót.A kertben még ma is áll a Berzsenyi Dániel által 1814-ben ültetett szelídgesztenyefa.

8706. Nikla, Berzsenyi Dániel utca 96.
 
Elérhetőségek:
Tel.: 06-85/951-378
E-mail: berzsenyiemlekhaz@gmail.com
Kapcsolattartó: Komóczi Roland
 
Látogatható hétfő kivételével:
 április 1 – október 31 : 10- 18 óráig
 november  1 – március 31 : 10 – 16 óráig
(mindkét időpontban 12.00-12.30-ig ebédszünet)
 
Belépődíjak:

Teljes árú belépődíj :700 HUF

Kedvezményes: 350 HUF
  • 6. életévtől- 26. életévig
  • 62 év felett
  • amennyiben legalább két,18 év alatti személyt kísér, és azok – Ptk. 685. § b)pontja szerinti – közeli hozzátartozója (legfeljebb 2 fő)
     
Családi jegy: 1500 HUF

Csoportjegy: (legalább 10 fő)
  • Diák: 300 HUF
  • Felnőtt: 600 HUF

Díjtalanul látogathatja az intézményt:
  • 6. életévét be nem töltött kiskorú
  • a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény 4. § a) pontja szerinti fogyatékos személy és kísérője (legfeljebb 1 fő)
  • miniszter által kiadott szakmai belépővel rendelkező személy
  • legalább 400 fős taglétszámmal rendelkező, országos hatáskörű közgyűjteményi szakmai szervezet tagja
  • közoktatásban dolgozó pedagógus
  • a 70. életévét betöltött személy
  • A Magyar Köztársaság állami ünnepéről szóló 1991. évi VIII. törvény 1. §-ában meghatározott nemzeti ünnepeken, állampolgárságra való tekintet nélkül a muzeális intézmények kiállításai díjtalanul látogathatóak.